This site uses cookies in order to function as expected. By continuing, you are agreeing to our cookie policy.
Agree and close

Story A génmódosított szervezetekkel kapcsolatos kockázatok

Release date 11/09/2008

A géntechnológiában bekövetkezett, tudományos léptékkel mérve is gyors fejlődés következtében nem volt elegendő idő a potenciális veszélyek és a hosszú távú hatások kivizsgálására. Egyelőre kevéssé ismerjük a genetikailag módosított szervezetek környezeti, ökológiai, egészségügyi, társadalmi és egyéb kockázatait. Az egyes országoknak azonban nincs elegendő kapacitása, anyagi forrása arra, hogy maga vizsgálja meg a géntechnológiával módosított szervezetek emberi egészségre vagy környezetre gyakorolt hatásait. Ezen vizsgálatok döntő többségét (a jogszabályoknak is megfelelően) maguk a géntechnológiai óriáscégek végzik, vagy finanszírozzák. Független hatásvizsgálatok sajnos alig állnak rendelkezésünkre.

Nem csak a társadalom, vagy az egyes uniós tagállamok, hanem a tudomány álláspontja is erősen megosztott a kérdésben. Mindenesetre tény az, hogy amennyiben az ilyen szervezetek kijutnak a környezetbe, azokat nem tudjuk visszavonni onnan. Ezért fontos az, hogy még az engedélyezésükre vonatkozó döntés előtt alaposan felmérjük és kivizsgáljuk a kockázataikat.

A veszélyforrásokat ökológiai, etikai, szociális és gazdasági rizikófaktorokra oszthatjuk (felhasznált irodalom: Dudits-Heszky – Növényi biotechnológia és géntechnológia, 2003):

Gazdasági rizikófaktorok:

• A különböző, elsősorban fejlődő országok vad- és kultúrflórájának génjeit más (főleg fejlett) országok kutatói szerzik meg, és géntechnológiai célból hasznosítják azokat az adott ország kizárásával (pl. géneket izolálnak trópusi növényekből, azokat szabadalmaztatják, beépítik mérsékelt égövi növényekbe, és az ebből származó terményeket eladják a trópusi országnak).

• A nagy géntechnológiai cégek szabadalmi oltalommal védik az általuk meghatározott géneket, kifejlesztett módszereket és genetikailag módosított szervezeteket. Ezeket csak nagy pénzösszegekért vásárolhatja meg más. Elgondolkodtató kérdés, hogy vajon etikus-e géneket vagy egész élőlényeket szabadalmaztatni.

• Az átvitt gén jelenlétének kimutatása nagyon nehéz és költséges, mert a GM fajták ránézésre semmiben sem különböznek a hagyományos fajtáktól. A magvak és növények GM eredete csak speciális és költséges molekuláris módszerekkel bizonyítható, és csakis akkor, ha tudjuk, milyen átültetett génkombinációt tartalmaznak.

• Az átvitt gén véletlenszerű elszökéséből adódóan más gazdálkodási módok (pl. biogazdálkodás, vagy a hagyományos gazdálkodás) által előállított termékek is szennyeződhetnek GMO-val, ami esetleg rosszabb értékesítési lehetőséget, a kimutatás plusz költségeit jelentik a GMO-t termelni nem kívánó gazdálkodók számára.

• Amennyiben a gazdálkodónak rövidtávon a genetikailag módosított fajta termesztése éri meg (a kezdetben alacsony GM vetőmagár következtében), a többi fajta eltűnhet a köztermesztésből, és génbankokba szorulhat vissza. A génmódosított fajta egyedei azonban genetikailag szinte azonosak, ami nagyfokú sérülékenységet jelent a kártevőkkel, illetve sokféle környezeti változással szemben. Mindez az élelmiszerellátás biztonságának csökkenését is maga után vonja. Mindeközben pedig jelentősen megnőhet Magyarország biotechnológiai óriáscégektől, illetve technológiától való függősége (hiszen az ő vetőmagjuk kerül elvetésre), és felborulhat a hosszú idő alatt kialakult hagyományos gazdálkodási mintázat.

Ökológiai rizikófaktorok:

• Antibiotikum rezisztencia gén
Tudjuk, hogy az élelmiszerként vagy takarmányként elfogyasztott növényi DNS (vele együtt az átvitt gén is) az emésztőrendszerbe kerülve lebomlik. Abban az esetben azonban, ha a GM növénybe antibiotikum rezisztencia gént is beültettek, speciális állatetetési kísérletekben kell meggyőződni arról, hogy a rezisztenciáért felelős gén lebomlik-e és hogyan bomlik le az összetett gyomrú állatok (pl. a szarvasmarha) emésztőrendszerében. Itt ugyanis számos baktérium él, amelyek esetleg felvehetik az antibiotikum rezisztenciát kódoló gént és ellenállóvá válhatnak az adott antibiotikummal szemben, amely így hatástalanná válhat. A tényleges biztonság elérése érdekében az Európai Unió és Magyarország jogszabályai előírják, hogy a gyógyászatban elterjedten használt antibiotikum rezisztencia géneket tartalmazó géntechnológiával módosított szervezeteket már nem lehet engedélyezni.

• Az átvitt gén megszökése
Az átvitt idegen gén virágporral vagy maggal történő megszökése nem akadályozható meg, ezért vigyázni kell arra, hogy semmilyen veszélyes GMO ne kerülhessen a környezetbe.

• Mérgező (toxikus) hatások:
Mielőtt egy GM élelmiszert vagy takarmányt engedélyeznénk, toxikológiai vizsgálatokat kell végezni annak érdekében, hogy kiderüljön, mérgező-e az adott GMO. Fontos, hogy ezek a vizsgálatok nagyon alaposak és hosszú távúak legyenek.
Toxikusság szempontjából a harmadik generációs (ún. bioreaktor) növények jelentik a legnagyobb veszélyt. Ezeket ipari felhasználásra nemesítették, nem kerülnek takarmányozásra, vagy emberi fogyasztásra. Ugyanakkor a gén elszökése, a véletlen szennyeződés a korábbi tapasztalatok alapján nem akadályozható meg, így az bekerülhet a takarmányokba és élelmiszerekbe, ennek következményei pedig a bioreaktor GM növények esetében erősen kérdéses.

• Allergén hatások
Elemezni kell, hogy a beültetett génről átíródó új fehérje azonos vagy azokhoz hasonló-e ismert allergénekkel. Állatetetési kísérletekben kell meggyőződni arról, van-e bármilyen allergén hatása.

• Jogi szabályozás hiánya a fejlődő országokban
Sok fejlődő országban semmiféle jogi szabályozás nem létezik a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatban, sem pedig megbízható ellenőrzési rendszer, vagy a GMO-k kimutatására alkalmas laboratórium. Így egyes GMO-t előállító cégek olyan kísérleteket is elvégezhetnek ezekben az országokban, melyeket a fejlett ipari országok törvényei nem tennének lehetővé. Napjainkban talán javít a helyzetükön az, hogy sokan közülük csatlakoztak a biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyvhöz, de még mindig rengeteg anyagi és emberi erőforrásra lenne szükségük ahhoz, hogy a vázolt problémákat kiküszöbölhessék.

Szociális és etikai rizikófaktorok:

• emberek jellemzése a génjeik alapján

• emberi fehérjék felhasználása

• emberek módosítása

• a fejlett északi országokban lehetővé válik olyan anyagok előállítása GM növényekkel, melyek számos fejlődő ország gazdaságának fő- vagy egyetlen exportbevételét jelentik (pl. pálmamag olaj, kakaóvaj, stb.)